Bibliatanulmány blog (Joe Rus)

Ki az, aki irányít? …és hogyan irányít?

 

(A „Karizmatikus varázslás” II. részének

/s a „No, majd én megmutatom, ha botlanak az ökrök!” című Igetanulmány egy részének…/

a folytatása)

 

 

 

Ma, amikor sok fejetlenség van az Egyházban, beszélnünk kell e témáról – természetesen, arról is beszélnünk kell, hogy e témában is (mely a varázslás témaköre) vannak ám eltúlzott felfogások. Igen, fontos meglátnunk, hogy azért nem kell minden emberi tett mögött jó, vagy gonosz szellemek mozgását látnunk (hisz szabad akarattal rendelkező lények, s nem ilyen, vagy olyan szellemek bábjai vagyunk), mivel sok esetben egyszerűen csak az adott ember új-, vagy ó-emberének a tetteivel találkozunk – persze, ha valaki már hosszú ideje, és eleve eltervezett szándékkal van benne bizonyos cselekedetekben (akár tudatában van tettei valóban, vagy csak állítólagosan jó, vagy rossz voltának), ott már meg kell kérdőjelezni, hogy csak pusztán emberi tettekről van-e szó, és nem-e bizonyos szellemek (akár jók, akár rosszak) működnek-e az adott illetőn keresztül. No, ezt a témát fogjuk most megvizsgálni Absolon történetén keresztül, aki nagyon témához álló példa számunkra e tekintetben -–meg fogjuk ismerni mesterkedéseit, és meg fogjuk látni azokat a gyökérszálakat is, amelyeken ezek a mesterkedések felfakadtak nála. Ezen emberek közül sokan arra hivatkoznak, amikor szót kérnek, hogy ők nem tesznek mást, mint amit csak az Ige mond -–lássuk csak a hivatkozott Igék egyikét:

 

1 Kor. 14,26

·         Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata.

 

Ezzel még nincs is baj, hisz igei dolgokról beszélünk – a kulcs ezek használatához viszont a következő (ezen Ige közvetlen folytatása):

 

·         Mindenek épülésre legyenek.

 

Azt pedig, hogy az-e, a Gyülekezet vezetőinek joguk van megvizsgálni, és engedélyt adni, hogy elhangozhat-e ama kijelentés, vagy sem – s nem csak joguk, hanem az alábbi Ige szerint felelősségteljes kötelességük is. Ezen ige a következőket mondja, hogy, igen…

 

1 Thess. 5,19-22

·         A Szellemet meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek,

 

…de ( !!! )…

 

·         Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok! Mindentől, a mi gonosznak látszik, őrizkedjetek!

 

Miért? Azért, mert nem minden…

 

Jak. 3,15 (részlet)

… bölcsesség (…) felülről jő, hanem földi, testi és ördögi.

 

…anti-bölcsesség is létezik…

 

Márk. 13,22

… hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.

 

Persze, ez nem jelenti azt, hogy félnünk kellene a szellemi világba (természetesen az Istenébe) bekapcsolódnunk – sőt, Isten bátorít is erre bennünket, amint az alábbiakban is láthatod, hogy…

 

1 Kor. 14,39-40

·         Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.

 

…és a többi szellemi ajándékra is… – …de ( !!! )…

 

·         Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.

 

Lehet, hogy azért mondanak néha nemet neked a vezetőid, mivel nekik még nincs meg az azzal kapcsolatos vezetésük – ilyenkor vigyáznod kell, hogy ne váljék belőled lázadó lelkületű keresztény, azáltal, hogy nem tudsz türelmet gyakorolni addig, míg a vezetőid is meg kapják azzal kapcsolatban, a szívükben, azt a látást, amely már a te szívedben meg van. Ilyen sok esetben történt már, hogy gyülekezetek egyes szolgálócsoportjai hamarabb jutottak el egy nagyobb bölcsességi világossági szintre, mint a vezetőik – a probléma viszont több esetben ott volt, hogy ezen, úgymond megújult emberek, nem tudtak türelmet gyakorolni, és lázongani kezdtek. Magyarul, csak a szellemi látásokkal kapcsolatban újultak meg, de nem a szellemi gyümölcsök területén – sokszor viszont lehet, hogy pontosan ezért hallasz nemet a vezetőid részéről, mivel a jellemed nem olyan, amelyen keresztül, amit mondani szeretnél, építően hangozhatna a hallgatóság számára. Tehát, önmagukban igazat adnak a benned is jelen lévő látásra, csak azt nem akarják, hogy mindaz ami isteni, az testi módon legyen megvalósítva – de bizony van, amikor azért kapsz határozott nemet, mivel határozottan látják, hogy amit mondasz, az nem Istentől van, és elhangzása csak rombolná a gyülekezetet. Tehát, akár szót kapsz, akár nem, ne háborodj fel – fogadd el, hogy egy vezetőnek joga van bizonyos döntéseket hozni (s hogy az jó volt-e, vagy sem, majd azzal ő számol el az Isten előtt – te maximum csak azzal, hogy hogyan reagáltad le azokat a döntéseket).

 

No, de térjünk rá végre Absolon életének egy kisebb szeletkéjére – előzményként álljon itt egy kis előtörténet (összefoglalóan lerövidítve, csak a lényeget):

 

2 Sám. 13,1-2 és 14-20a, illetve 22-29a

·         Lőn ennekutána, hogy Absolonnak, Dávid fiának igen szép huga vala, kinek neve Támár vala; és Amnon, a Dávid fia megszereté őt. Igen nagy gyötrelemben vala pedig Amnon, úgy hogy beteggé lett az ő hugáért, Támárért; mert szűz vala, és Amnon előtt lehetetlennek tünt fel, hogy rajta valamit elkövessen. Ő azonban nem akart szavára hallgatni, hanem erősebb levén nála, erőt vett rajta, és vele feküvék. És meggyűlölé őt Amnon felette igen, mert nagyobb lőn gyűlölete, melylyel gyűlölte őt, a szeretetnél, melylyel őt megszerette vala. És monda néki Amnon: Kelj fel, eredj dolgodra. Ki felele néki: Ne kövess el nagyobb gonoszságot annál, a melyet rajtam véghezvittél, hogy elűzz engem. Ő azonban nem akart reá hallgatni, Hanem beszólítá szolgáját, a ki néki szolgál vala, és monda: Űzd ki őt gyorsan előlem, és zárd be az ajtót utána. Vala pedig ő rajta igen szép tarka szoknya, a milyenben a király leányai szoktak járni, míg szűzek valának. Kiűzé azért őt a szolga, és bezárá az ajtót utána. Hamut hinte azért Támár az ő fejére, és a tarka szoknyát, mely rajta volt, meghasogatá, kezét pedig fejére tevén, jajgatva jár vala. És monda néki a bátyja, Absolon: Talán Amnon bátyád volt veled? Azért hallgass most, hugom, mert atyádfia, ne bánkódjál azon felettébb. Nem szóla pedig semmit felőle Absolon Amnonnak, sem jót, sem gonoszt; mert igen gyűlöli vala Absolon Amnont, mivelhogy megszeplősítette az ő hugát, Támárt.

 

Absolon szívében itt történt egy negatív fordulás, s ez további életére is rányomta a bélyegét – látszólag a megbocsátást tanácsolta a húgának, Támárnak, de az ős szívében mégis mást gondolt. Sajnos, ez indította el őt a mások manipulálásában való jártasságban – s ez a manipulálás, láthattuk, sokszor szép álarcban jön, mégis a rosszat kívánja a másiknak („Bocsáss meg Támár Amnonnak, de én mégis meg fogom ölni őt, amit ellened elkövetett!”) A Törvény szerint egyébként Amnonnak valóban meg kellett volna halnia – lássuk csak:

 

3 Móz. 18,9

A te atyád leányának, vagy a te anyád leányának, a te leánytestvérednek szemérmét, akár otthon született, akár kivül született legyen; fel ne fedd szemérmöket.

 

Ugyanis, aki…

 

3 Móz. 20,17

… meglátja annak szemérmét, és az is meglátja az ő szemérmét: gyalázatosság ez; azért irtassanak ki népök fiainak láttára, az ő leánytestvérének szemérmét fedte fel: viselje gonoszságának terhét.

 

Igen, ezt az ítéletet Dávidnak kellett volna meghoznia Amnonnal kapcsolatban, de valami ok miatt nem tette (talán azért, mert szégyellte magát Betsabé miatt, aki miatt neki is halál fiának kellett volna lennie, de az Isten megbocsájtott neki) – talán e tartózkodás miatt gondolta úgy Absolon, hogy majd ő kezébe veszi a dolgokat. Sok lázadás így kezdődik a gyülekezetekben – egyesek azt gondolják, hogy a vezetőik nem úgy vezetik a gyülekezetet, ahogy szerintük kellene, s ezért átveszik kezükbe az irányítást. Átveszik az irányítást, például, különböző manipulációk által – így történt Absolon esetében is, amint tovább olvassuk az ő történetét, az alábbiakban:

 

·         És lőn két esztendő mulva, mikor Absolonnak juhait nyírták Baál-Hásorban, mely Efraimban van, meghívá Absolon mind a király fiait. Beméne Absolon a királyhoz is, és monda: Ímé most nyírják a te szolgádnak juhait, azért jőjjön el kérem a király és az ő szolgái a te szolgáddal. Monda a király Absolonnak: Ne, fiam, ne menjünk el mindnyájan, hogy meg ne terheljünk téged. És ismét erőlteti vala őt, de nem akara elmenni, hanem megáldá őt. Monda mégis Absolon: Ha nem, úgy jőjjön el velünk Amnon, az én testvérem. Felele néki a király: Miért menne el veled? Mikor pedig erőltette őt Absolon, elbocsátá ő vele Amnont is és mind a király fiait. Parancsola pedig Absolon az ő szolgáinak, ezt mondván: Kérlek, vigyázzatok, és mikor Amnon a bortól jókedvű lesz és mondom néktek: akkor üssétek le Amnont és öljétek meg őt, semmit ne féljetek, hiszen én parancsoltam néktek, legyetek bátrak, ne féljetek. Úgy cselekedének azért az Absolon szolgái Amnonnal, a mint Absolon parancsolta vala.

 

Ezeknek a manipuláló embereknek az az egyik ismertető jelük, hogy általuk manipulált embereket próbálnak maguk köré gyűjteni, és őket is belevonni az ő nem tiszta üzelmeikbe (amelyről azt gondolják, hogy de hát ők csak Istennek segítenek be, azáltal, hogy megtesznek olyat, amit az ő vezetőik nem – azaz, ha már Dávid nem gyakorolta az ítéletet, majd ő) – bizony, ha valamit (még ha jó is az, de…) nem helyes jogállásból teszel, onnantól már nem tiszta az (mely hibába esett Saul király is, amikor az alábbit tette, s meg is lett róva érte – lássuk:

 

1 Sám. 13,5-14

Összegyűlének a Filiszteusok is, hogy harczoljanak Izráel ellen; harminczezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig oly sok volt, mint a tenger partján lévő föveny; és feljövének és tábort ütének Mikmásnál, Béth-Aventől keletre. Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe. És a zsidók közül némelyek általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett. És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle. Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot tőn. És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt. És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a Filiszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban, Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot. Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked.)

 

Tehát, nagyon vigyázzunk, hogy milyen jogállásban tüzelünk a szellemvilágban – ugyanis, ha nem helyes jogállásból tesszük, ugyanúgy kárt szenvedhetnünk, mint a fentebb említett Saul király is – no, de lássunk még egy kis részletet Absolon életéből:

 

2 Sám. 14,23-24 és 28-33

·         Felkele azért Joáb, és elméne Gessurba, és haza hozá Absolont Jeruzsálembe.

 

…miután Amnon meggyilkolása után elmenekült, elfutott az ő apja elől – de most megbocsájtott neki a király (igaz, egy kis megkötéssel párosult ez a visszajövetel):

 

·         És monda a király: Menjen a maga házába, és az én színemet ne lássa. Tére azért Absolon az ő házába, és a királynak orczáját nem láthatá. (…) Két esztendőt töltött immár Absolon Jeruzsálemben, de a királynak színét még nem látta. Elkülde azért Absolon Joábhoz, hogy őt a királyhoz küldje, ki nem akara hozzá menni; és elkülde másodszor is, de ő még sem akart elmenni.

 

No, és itt megjelenik újra a manipuláló tevékenység – magyarul, olyan dolgokat te(tete)tt, amellyel másokat az ő elgondolásainak az irányítása alá akart vonni:

 

·         Monda azért az ő szolgáinak: Nézzétek, a Joáb gazdasága az enyém mellett van, és ott van az ő árpája: menjetek el, és gyújtsátok fel tűzzel; és meggyújták az Absolon szolgái a gazdaságot tűzzel. Felkele azért Joáb, és méne Absolonhoz az ő házába, és monda néki: Mi az oka, hogy a te szolgáid az én gazdaságomat felgyújtották tűzzel? Felele Absolon Joábnak: Azért mert hozzád küldöttem ily szóval, hogy ide jőjj, hogy a királyhoz küldjelek, hogy ezt mondjad néki: Mi szükség volt hazajőnöm Gessurból? Jobb volna most is nékem ott lennem. Most azért szeretném a király arczát látni; ha van bennem álnokság, ölessen meg engem.

 

Sajnos, bizony, igen, mégiscsak volt álnokság az ő szívében, de ezt ilyenkor általában az ilyen szívű emberek egy hamis kedvesség álarca mögé rejtik – a végső cél viszont egyértelmű >>> átvenni a hatalmat, miután bejutott a belső körbe – a folytatásból ez egyértelműen kiderül:

 

·         Elméne azért Joáb a királyhoz, és megmondá néki. És akkor hivatá a király Absolont, és elméne a királyhoz, és fejet hajtván a király előtt, arczczal a földre borula. És megcsókolá a király Absolont.

 

Csakhogy ám ez nagyon sokszor csak hamis kedvesség – nézd csak, hogy ennek a belső körbe való újbóli bevonulásnak mi volt a gyümölcse közvetlenül:

 

2 Sám. 15,1-6

Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak. És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád; Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál. Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.

 

 Nem ismerősek ezek a hangok? „Nem jó a jelenlegi vezetők látása (- mondják -), inkább kövessetek engem – én vagyok e gyülekezet megújhodásának a reménysége.” Már elnézést, de hogyha valaki így közeledik, annak nem hogy nagyon, még kicsit sem szabad szót engedni, nehogy úgy járjon a gyülekezet, mint a kismalac a farkassal, amikor testrészenként bekéredzkedett az otthonába (legyen az régről visszaérkezett tag, akár egy másik gyülekezetből érkező keresztény). Meglátásom szerint, ha önkényesen elkezdenek (akár a háttérben, akár nyíltan) szervezkedni, vagy cselekedni, akkor minél előbb meg kell inteni, és le kell állítani őket – ha erre nem hallgatnak, akkor pedig meg kell kérni őket, hogy távozzanak olyan gyülekezetbe, ahol lázadás nélkül is jól érzik magukat. Bizony, nem megengedhető, hogy bármi csakúgy elhangozzon a gyülekezetben – véleményem szerint a hívőket meg kell tanítani arra, hogyha mondandójuk van, annak elmondását ne nyíltan manipulálják, vagy követeljék ki (stb.) a pásztortól, hanem tegyék azt diszkréten, hogy gyülekezeti megbotránkozás nélkül meg lehessen vizsgálni, és ítélni azt.

 

Láthattuk, hogy a sértődés mennyire sok problémát okoz – sok manipulációnak ez a háttere, gyökere. Azaz, embereknek fáj valami helyzet, s gyors megoldást akarnak rá – a gond mindig ott van, amikor elszabadul bennük az, amely azt mondatja bennük, és belőlük, hogy „mert ha nem, akkor…”. Ez a hozzáállás sok gyülekezetben okozott már szétesést – egyrészről ez egyesekben a lázadást jelenti, míg másrészről másokban a lázadással kapcsolatos megbotránkozást. Bizony, tényleg vigyáznunk kell, hogy kinek adunk mozgásteret a gyülekezetben – személy szerint én úgy gondolom, hogy akik nyíltan bizonyítják az életükben jelenlévő gyümölcstelenségükkel azt, hogy adott pillanatban képtelenek az együttműködésre, óva kell inteni azzal kapcsolatban őket, hogy a gyülekezet életét érintő mélyrehatóbb dolgokban legyenek szívesek tartózkodni a mélyebb részvételtől, mindaddig, amíg készek nem lesznek ama negatív viszonyulásuktól való teljes elfordulásra.

 

Röviden ennyit e témáról.

 

 

Ámen és ámen!

Szerző: Joe Rus | 2017. szeptember 11.