Bibliatanulmány blog (Joe Rus)

Karizmatikus varázslás

 

 

 

Jelen tanulmány egyik alapja az, hogy jelen pillanatban az első alaptörténet olvasásnál járok a Bibliában – a második viszont néhány kellemetlen dolog, amelyet, sajnos, időről-időre tapasztalunk az isten népe között, a gyülekezetekben (amint tanulmányozzuk majd az Igéket, felismerhetővé fog válni ama dolog). Lássuk hát – vágjunk bele!

 

Alaptörténet 1. – 1 Sám. 13,5-14

·         Összegyűlének a Filiszteusok is, hogy harczoljanak Izráel ellen; harminczezer szekér és hatezer lovas volt, a nép pedig oly sok volt, mint a tenger partján lévő föveny; és feljövének és tábort ütének Mikmásnál, Béth-Aventől keletre. Mikor pedig Izráel férfiai látták, hogy bajban vannak - mert a nép szorongattatott -: elrejtőzék a nép a barlangokba, a bokrok és kősziklák közé, sziklahasadékokba és vermekbe. És a zsidók közül némelyek általmenének a Jordánon, Gád és Gileád földére. Saul pedig még Gilgálban volt, és az egész nép, mely mellette vala, rettegett. És várakozék hét napig, a Sámuel által meghagyott ideig, de Sámuel nem jött el Gilgálba, a nép pedig elszélede mellőle.

 

Sámuel nem jött el– hát igen, előfordulhat, hogy vezetőink nem a mi elvárásaink szerint cselekszenek. Viszont már maga az, hogy irányítani akarjuk a mi vezetőinket a saját elgondolásaink, és meglátásaink által, már ez egy elfogadhatatlan magatartás a mi részünkről – no, ilyenkor esnek abba a hibába egyesek, hogy elkezdik különböző területeken átvenni az irányítást a vezetők kezéből, azok minden megkérdezése nélkül. Így történt Saul esetében is – nézzük a folytatást!

 

·         Akkor monda Saul: Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat. És égőáldozatot tőn.

 

Tehát, miután Saul látta, hogy Sámuel nem az ő elvárása szerint érkezik az áldozattételre, fogta magát, és beállt úgy egy olyan szolgálatba, amelyre elhívása, és felkenetése egyáltalán nem volt Istentől – csakhogy ám…

 

·         És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt. És monda Sámuel: Mit cselekedtél?! Saul pedig felele: Mikor láttam, hogy a nép elszélede mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a Filiszteusok pedig összegyűlének már Mikmásban, Azt mondám: Mindjárt reám törnek a Filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem imádkozám; bátorságot vevék azért magamnak és megáldozám az égőáldozatot.

 

Első ránézésre úgy gondolhatnánk, hogy ezt jól tette – no, de sokan itt csapatnak be varázsló szellemek által az Isten népe között. A hamisan áldozattevő az által, hogy azt gondolja, hogy „de hát csak jót akartam tenni a gyülekezettel” – aki pedig mindennek tapasztalója, az által, hogy „de hát ő csak jót akart tenni”. De Isten előtt vajon ez elfogadható? Nem! Lássuk csak:

 

·         Akkor monda Sámuel Saulnak: Esztelenül cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatját, melyet parancsolt néked, pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te királyságodat Izráel felett.

 

Sok ember ilyen meggondolások által veszítik el a (gyors) megújulásukat az Úrban – de bizony ez rosszabbul is elsülhet, mint Saul esetében is, akivel kapcsolatban a következő mondatott, hogy…

 

·         Most azonban a te királyságod nem lesz állandó. Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, a kit az ő népe fölé fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt néked.

 

Bizony, hanyan vágynak az Isten szolgálata után, mint gyülekezeti szolgáló, de az ilyen nem helytálló hozzáállások után ezt a lehetőséget mégis elveszítik – ugyanis, jogszerűtlenül használt építőkanállal nem lehet az isteni jogosság házát felépíteni. Ezeket a tetteket Isten előbb-utóbb megítéli – s a vezetőknek is meg kell, amint azt Sámuel is tette. Magyarul, a varázslást gyakorlókat meg kell dorgálni, és fel kell kérni őket, hogy tevékenységüket szüntessék be – ez a gyülekezet érdeke is, hogy nehogy, miután a testvér vérszemet kapott, mivel nem állította le senki sem, nehogy a maga (illetve, rosszabb esetben, az Ördög) oldalára állítsa a gyülekezetet). Hogy hogyan történhetne meg ez, ehhez lássunk egy másik történetet, hogy hogyan működik a gyülekezetekben még más formákban is a varázslás – ehhez átmegyünk egy másik történetre.

 

Alaptörténet 2. – 2 Sám. 15,1-6

·         Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.

 

Először mindig (vagy sok esetben) ez úgy kezdődik, hogy az adott testvérek megpróbálnak egyeseket a maguk vélt igazságának az oldalára állítani – természetesen mindezt először csak kis számban. De nézzük csak, később mi történik!

 

·         És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon,

 

Mindenkit– hát igen, előbb-utóbb következne az egész gyülekezet. Mi történt még

 

·         és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád; Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.

 

Azt mondják, hogy „de hát nem jól tudják ők a dolgukat. Van egyáltalán nekik látásuk? Mert nekem van. S az nagyon is jó látás. Az övékétől biztosan jobb” – céljuk nem más, mint a hatalomátvétel a korábbi vezetés felett. Hát nem erről szól a folytatás? S vajon nem erről szól az általam is, ez előző oldalon említett saját gyülekezetes beszámoló? De igen – lássuk:

 

·         Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.

 

Magyarul, „én aztán tudom, hogy hogyan kell megújulást és helyreállítást csinálni” – érdekes viszont, hogy ez még susárlás által még sohasem működött. A másik érdekesség, hogy mindezt a szeretet álarca, és máza alatt teszik oly sokan – erről szól a folytatás is:

 

·         Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.

 

De mondom, cél az egész gyülekezetnek a maga oldalára való állítása – a következő sorok legalábbis ezt erősítik meg:

 

·         És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.

 

Mi a teendő ilyenkor? Meglátásom szerint megkérdezni a testvért, hogy ha nem érzi jól magát a mi gyülekezetünkben, akkor mit gyötri ezzel az érzéssel saját magát is, és még a többieket is – ha nem akar mindebből megtérni, legalább másokat ne buktasson el. Fontos, hogy senki se legyen része az ő varázslásának – ehhez pedig a vezetőknek kell a sarkukra állnia, hogy nemet, és ha kell, akkor „kívül tágasabb”-at is tudjanak mondani. Röviden ennyit erről a témáról.

 

 

Ámen és ámen!

Szerző: Joe Rus | 2017. szeptember 11.