Bibliatanulmány blog (Joe Rus)

Félreértés ne essék

(a félreértések elkerülése végett)

(/részben…/ kiegészítés az előző rész

Úrvacsorai blokkjához)

 

 

 

E rész (többek között) azért íródott, hogy tisztába tegyen egyes félreértéseket – egyrészről olyanokat, amelyeket egyesek alapból félre szoktak érteni, másrészről pedig olyanokat, amelyeket azért szoktak félreérteni, mivel az adott téma nem került teljesen átmagyarázásra; maximum csak egy-két oldalról, amely éppen egy adott helyzetet érintett – ilyenek az előző rész végén érintett Úrvacsorával kapcsolatos téma egyes részletei is. Nézzük hát ezeket kicsit részletesebben – íme:

 

Az előző rész végén említett blokkunk után sokan azt gondolhatnák, hogy akkor e szerint egyáltalán nem kellene megítélünk a helytelen dolgokat a gyülekezetben – viszont én nem erről beszéltem. Én arról beszéltem, hogy ne legyünk folyton kukacoskodók, akik állandóan azt nézik, hogy vajon ki mit követett el, ugyanis ez a fajta hozzáállás sokszor azt hozza elő az emberekből, hogy ott is bűnt és démonokat látnak, ahol nincs is semmi, s erre állva nem akarják megosztani egyesekkel az Úrvacsorát, vagy nem akarnak egyesekkel Úrvacsorát venni – illetve ez a fajta hozzáállás sokszor nem akarja elhinni, hogy a másik már megbánta és megvallotta a bűneit, hanem további mércéket állít fel a másik számára, mielőtt akár még a kilincshez is hozzányúlhatna a gyülekezetben, nemhogy az Úrvacsorához. Tehát, nem a lazaságra szólít fel a bűn megítélése tekintetében, hanem arra, hogy ne legyünk (a szónak rossz értelmében vett) ítélkező magatartásúak, még ha időnként meg is kell ítélnünk személyeket az életükben lévő dolgok miatt – ha ezt (vagyis, a lazaságot) próbáltam volna sugallni (a bűn megítélése tekintetében), akkor az alábbi Igét is érthetnénk így; de hogy ne így értsük, nézzük csak meg az ezzel kapcsolatos félreértéseket is – íme:

 

Mát. 13,24-30

Más példázatot is adott eléjök, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, a ki az ő földébe jó magot vetett; De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne. Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is. A gazda szolgái pedig előállván, mondának néki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly? Ő pedig monda nékik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának néki: Akarod-é tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat? Ő pedig monda: Nem. Mert a mikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok. Hagyjátok, hogy együtt nőjjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.

 

Az ember talán azt gondolhatná, ha ennek az Igének a magyarázatát nem ismerné, „hogy akkor no, ne ítéljünk meg senkit, nehogy mások is velük bukjanak” – de én úgy gondolom, hogy a botránkozások által sokkal többeket veszíthetünk el, mint ezen sokszor alaptalan félelmünk miatt. Magyarul, időnként egy orvosnak is el kell döntenie, ha saját magát kell megműtenie, hogy melyik testrészébe vágja a szikét, ha fertőzés lép fel, s cselekednie kell, ha nem akarja, hogy az a fekély tovább fejlődjön, s fertőzzön – nézz csak ezzel kapcsolatban az alábbi Igét, s értsd a gyülekezetre, mikor meg kell ítélni egy bűnt (persze, helyes módon, s nem átesve a ló túlsó oldalára); íme:

 

Mát. 5,29-30

Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.

 

Magyarul, időnként csak bele kell harapnunk az egyik, vagy a másik ujjunkba (amint azt mondani szokták), ha a folytatásban egészséget akarunk – azaz, inkább amputáció, mint vérfertőzés. Ez pedig azt jelenti, hogy bizony időnként csak meg kell ítélünk (még egyszer mondom, helyesen) személyeket, ha a közösség tekintetében fejlődni akarunk – a rossz kovász tekintetében még vissza fogunk térni, de most a fenti igének a magyarázatához fogunk kanyarodni; íme:

 

Mát. 13,36-43

·         Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nékünk a szántóföld konkolyáról való példázatot. Ő pedig felelvén monda nékik: A ki a jó magot veti, az az embernek Fia; A szántóföld pedig a világ;

 

Tehát, nem az Egyház – magyarul, e fenti Ige nem az Egyházról szól, hanem a teljes világról. No, de folytassuk:

 

·         a jó mag az Isten országának fiai;

 

Magyarul, a Krisztusban hívők, azaz, az Egyház…

 

·         a konkoly pedig a gonosznak fiai.

 

…vagyis, a világ…

 

·         Az ellenség pedig, a ki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.

 

No, nekik van megtiltva a bűnösök megítélése, mondhatni, az oldás és kötés hatalma – ezt Isten az embereknek adta; ugyanis, ha az angyalok vennék kezükbe a dolgokat, igencsak jaj lenne nekünk – nézd csak; íme:

 

Mát. 18,18

Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

 

Ez az Ige egy másik helyen így egészül ki – de helyesen értsd; íme:

 

Ján. 20,23

A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.

 

De figyelj csak, ez nem az emberi haragoskodásról szól, hanem lásd csak, hogy mihez kapcsolódik az előző Máté-s Ige – íme:

 

Mát. 18,15-17

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.

 

Magyarul, ha kell, akkor igenis meg kell ítélned a bűnöst – no, de fejezzük be az előbbi példázat magyarázatát; íme:

 

·         A miképen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképen lesz a világnak végén. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekesznek, És bevetik őket a tüzes kemenczébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjoknak országában. A kinek van füle a hallásra, hallja.

 

Magyarul, e fenti példázat az angyaloknak tiltja meg a bűnösök megítélését, de nekik is a világ végéig – utána viszont lesz jaj, s ezért inkább most a mi kezünkbe van adva ez a hatalom, még ha vissza is lehet élni vele; mert ugyanis, ha jól élünk vele, akkor jó gyümölcsöt fog teremni. Ezért is olvashatunk Pál szájából is ilyen kemény mondatokat, hogy ne értsük félre a kegyelmet ilyen szempontból sem, hisz Isten sem elnézi a bűnt, hanem megbocsátja azoknak, akik azt bűnbánattal megvallják neki, és el is fordulnak azoktól – Jézus vére csak így fedezi el a mi bűneinket az Atya szemei előtt; ugyanis az igei eltakarás a megbocsátás – a megbocsátás pedig a bűn eltörlése, s nem az afelett való elnézés. Tehát, Pál szavai – most egy adott dologgal kapcsolatban; később rátérünk majd más Igékre is - íme:

 

1 Kor. 5,1-8

·         Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte. Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén szellemben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte, Ti és az én szellemem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézusnak ama napján.

 

Magyarul, a kivettetés még hasznára is lehet, ha ennek következtében magába száll és megtér – a többiek helyzete pedig az általános tisztulás és a növekedés, a folytatás szerint, a megbotránkoztató kivettetése után. Olvass csak tovább – íme:

 

·         Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában.

 

Más helyeken így ír Pál az időnkénti keménység fontosságával kapcsolatban – íme:

 

1 Kor. 4,21

Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, avagy szeretettel és szelídségnek szellemével?

 

Illetve, hogy…

 

2 Kor. 13,10

Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen keményen viselkednem ama hatalom szerint, a melyet az Úr adott nékem építésre és nem rontásra.

 

Tehát, lehet időnként keménynek lenni? Lehet – sőt, nem csak hogy lehet, hanem időnként kell is. Miért? Az Isten népének a megtisztulása végett – amikor viszont nem kell, ne legyél, szintén az Isten népének a megtisztulása végett. Miért? Azért, mert nagyon sokszor a kritikák mögött nincs valós tartalom – vagy, ha van is, annak lehet, hogy a fele sem igaz; ezért ne barkóbázz senki élete felett, hanem csak arra építs, ami tény – ami pedig nem igaz, azt vesd el; de nem az embert – főleg pedig akkor nem, ha nem vagy meggyőződve valaminek a valóságtartalmával kapcsolatban, hogy a hallottak igazak-e,avagy sem.

 

Remélem, sikerült a félreértéseket eloszlatnom – ámen?

 

Bízom benne, hogy…     …ámen?

 

 

Folyt. köv.!

Szerző: Joe Rus | 2017. szeptember 2.