Bibliatanulmány blog (Joe Rus)

A varázslás bűnéről Isten népe között

(folytatás)

 

 

 

Visszatérve az előző rész tartalmához – visszatérve a 1 Tim. 3,1-13-hoz

 

…nem is azzal van a baj, ha valaki szolgálatra vágyik, hanem azzal, hogy miért és hogyan – ugyanis…

 

1 Tim. 3,1-13

·         Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván.

 

Persze, ha nem kerülsz bele, ne másokat hibáztass – lehetséges, hogy ennek nyomós oka van. Lehet, hogy nem töltöttél be bizonyos feltételeket, s ezért intenek még téged egy kis nyugalomra – olvassunk csak el néhányat (de erről már majd a folytatásban); íme:

 

·         Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen,

·         egy feleségű férfiú,

·         józan,

·         mértékletes

·         illedelmes,

·         vendégszerető,

·         a tanításra alkalmatos;

·         Nem borozó,

·         nem verekedő,

·         nem rút nyereségre vágyó;

·         hanem szelíd,

·         versengéstől ment,

·         nem pénzsóvárgó;

·         Ki a maga házát jól igazgatja,

·         gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel; (Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)

·         Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.

·         Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tőribe ne essék.

 

·         Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek,

·         nem sok borivásba merültek,

·         nem rút nyereségre vágyók;

·         Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.

·         És ezek is először megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.

·         Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók,

·         józanok,

·         mindenben hívek legyenek.

·         A diakónusok egy feleségű férfiak legyenek,

·         a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.

 

·         Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.

 

Hasonlóakat olvashatunk az alábbi Igében is – íme:

 

Tit. 1,5-11

·         A végett hagytalak téged Krétában, hogy a hátramaradt dolgokat hozd rendbe, és rendelj városonként presbitereket, a miképen én néked meghagytam;

 

·         Ha van feddhetetlen,

·         egy feleségű férfiú,

·         a kinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.

·         Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára;

·         nem akaratos,

·         nem haragos,

·         nem részeges,

·         nem verekedő,

·         nem rút nyerészkedő;

·         Hanem vendégszerető,

·         jónak kedvelője,

·         mértékletes,

·         igaz,

·         tiszta,

·         maga tűrtető;

·         A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket.

 

Miért lényeges ez? Az alábbi miatt – íme:

 

·         Mert van sok engedetlen,

 

Erről már beszéltünk az előző oldalakon – továbbá…

 

·         hiába való beszédű

 

Magyarul, vagy nem az Igére alapozó, vagy az azt kicsavaró – de figyelj csak ezzel kapcsolatban; íme:

 

Gal. 1,6-9

Csodálkozom, hogy Attól, a ki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangyéliomra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangyéliomát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok. A mint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, a mit elfogadtatok, átok legyen.

 

Aki viszont ezt megteszi, arról a Biblia úgy beszél, mint aki egy…

 

·         … csaló, kiváltképen a körülmetélkedésből valók,

 

Itt az Ige a pogányságból származó keresztényekre gondol, kik a származásuknál fogva veszélyeztetettebbek a zsidó nemzettel szemben, hisz a pogány nemzetek alapjában véve általában nem az Igére vannak felépítve. No, de nézzük csak, mit mond az Ige azokkal kapcsolatban, akik olyanokat szólnak, amelyek nincsenek lefektetve az írott Igében – lássuk; íme:

 

·         A kiknek be kell dugni a szájokat;

 

Ugyanis, nem elfogadható, hogy azt mondják, hogy de ők Istentől titkos ismereteket kaptak – azt persze én is hiszem, hogy a Mennyben sokkal több Ige van, mint ami számunkra ki van jelentve, de számunkra csak azok írattak meg, amelyek az üdvösségünkhöz fontos volt. Minden más hamisított Igazsággal, illetve azok hirdetőivel kapcsolatban az alábbi tény a valóság – íme:

 

·         a kik egész házakat feldúlnak,

 

Mivel? Az ostobaságaikkal – mások meg a pénz szeretete miatt szolgálnak; íme:

 

·         tanítván rút nyereség okáért, a miket nem kellene.

 

Persze, ezt ne keverd össze azzal, ami az alábbi – íme:

 

1 Kor. 9,4-12a és 13-14

Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt. Ha mi néktek a szellemieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? (…) Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek.

 

S ha már a szájbedugást emlegettük, álljon itt még egy ezzel kapcsolatos félreértés, hisz sokan vannak, akik mindenáron szólásra szeretnének jutni az Isten népe között, amely kérdést azért tisztába kell tennünk – ezek az emberek sokszor az alábbi igére hivatkoznak; íme:

 

1 Kor. 14,26-30

·         Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata.

 

... aminek kapcsán azt gondolhatnánk, hogy mindenki szólásra emelkedhet, bárhol, bármikor, bármivel – de ezzel kapcsolatban a folytatás egyértelművé teszi, hogyha valaki szól, egy nagyon fontos tényt nem szabad figyelmen kívül hagynia; az alábbit – azt, hogy…

 

·         Mindenek épülésre legyenek.

 

Magyarul…

 

·         Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után;

 

Tehát, nem kitudja mennyien – utána pedig…

 

·         ... egy magyarázza meg: Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.

 

Magyarul, senki se legyen kényszeresen felszólalásra jelentkező – a prófétákkal kapcsolatban ugyanez a helyzet; íme:

 

·         A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.

 

Itt is csak az előzőeket ismételhetjük meg – a folytatást viszont egyesek nagyon félre szokták érteni; olvassuk csak – íme:

 

·         De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.

 

Sokan azt gondolják, hogy ez a tanításra is vonatkozik – de fent láthattuk, hogy ennek a tanításhoz semmi köze. Tehát, ha téged nem engednek szóhoz jutni, ne sértődj meg, de lehet, hogy ennek oka van – azaz…

 

1 Kor. 14,37

Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy szellemi ajándék részese, vegye eszébe, hogy a miket néktek írok, az Úr rendeletei azok.

 

…Aki pedig a következőt is mondta; az Istentiszteleteinkkel kapcsolatban, hogy…

 

1 Kor. 14,40

Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.

 

Ez pedig azt jelenti, hogy a szolgálni való vágy egyedül még kevés – mint láttuk, be is kell még töltened ehhez bizonyos feltételeket. Tehát, először ne nagy ember akarj lenni a gyülekezetben, hanem légy az Istennek Bárányai, azaz, az Ő népe között, s ha Isten elhívása rajtad van, előbb-utóbb meg fog látszani, s ki is fognak emelni – Saul király is először nem palotákban élt, hanem a Bárányok közt keresték őt, amikor harcba kellett menni. Olvasd csak – íme:

 

1 Sám. 11,4-5

Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták e beszédeket a nép füle hallatára. És felemelé az egész község az ő szavát, és sírának. Saul pedig épen a mezőről jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták néki a Jábesbeliek beszédeit.

 

Igaz, később ezzel a lelkülettel már gondja akadt – olvasd csak, különösen a kiemelést; íme – ezzel visszatértünk a korábbi történetszálhoz is:

 

1 Sám. 15,10-12

Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván: Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka. És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,

 

Tehát, mégegyszer, ne nagy ember akarj lenni mindenáron, hanem légy Isten Bárányai között, s várd meg, míg kiemelnek téged onnan, mint az alábbi történetben is Dávidot – íme:

 

1 Sám. 16,14-23

·         És az Úrnak Szelleme eltávozék Saultól, és gonosz szellem kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz szellem gyötör téged! Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz szellem reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj. És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van. Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van. Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól. Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki. És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt. És lőn, hogy a mikor Istennek szelleme Saulon vala,

 

…amit itt, kérlek, félre ne érts, mivel egy kicsit furcsa a fogalmazás – itt ama bizonyos gonosz szellemről van szó, akit fentebb említ az Ige. Tehát…

 

·         vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz szellem eltávozék tőle.

 

Tehát, mégegyszer, elsősorban ne nagy ember akarj lenni, hanem először is szolgálj az Isten Bárányai, az Isten népe felé – no, így fognak téged felfedezni, s nem megutálni a nyomulásod miatt. Erre Jézus tanít minket az alábbiakban – olvassuk csak; íme:

 

Márk. 10,35-45

És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

 

Ugyanis, a jó vezető elsősorban szolgál, s nem hatalmaskodni, nem irányítani akar – a rossz vezető viszont állandóan azt nézi, hogy ki a jó, ki a rossz, nem is igazán küzdve a rosszak megtéréséért, és helyreállásáért, hanem inkább a kirúgásukon dolgozik. Csak vegyünk egy példát a sok közül, mely jelen esetben az Úrvacsora – sokan például nem készek mindenkivel megosztani, pedig lehet, hogy egyes esetekben csak vélt dolgokról van szó. Viszont mit mond az alábbi Ige? Azt, hogy mindenkinek a saját felelőssége, hogy veszi-e vagy sem, nem azoké, akik azt kiosztják – olvasd csak; íme:

 

1 Kor. 11,23-30

Mert én az Úrtól vettem, a mit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

 

A fenti megállapítást még Jézus is megerősíti az első Úrvacsora által, amelyben magával még Júdással is együtt Úrvacsorázott, nem küldte el, pedig megtehette volna, hanem majd csak az Úrvacsora után – magyarul, amikor Úrvacsorázol, akkor elsősorban az Úrral vállalsz ebben közösséget, s csak másodsorban a gyülekezettel. Olvassuk csak – íme:

 

Mát. 26,17-29

A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a husvéti bárányt? Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a husvétot tanítványaimmal. És úgy cselekedének a tanítványok, a mint Jézus parancsolta vala nékik; és elkészíték a husvéti bárányt. Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel, És a mikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, ti közületek egy elárul engem. És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram? Ő pedig felelvén, monda: A ki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. Az embernek Fia jóllehet elmegyen, a mint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna. Megszólalván Júdás is, a ki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád. Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, a mikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.

 

Csak egy kis kitérő – amikor az emmausi tanítványokkal Jézus megtörte a kenyeret, annak vétele előtt azért tűnt el a szemeik elől, mivel e fenti Igét töltötte be, mely szerint a legközelebbi Úrvacsorát majd csak később veszi az Övéivel. De visszatérve, tehát Jézus még magával Júdással is Úrvacsorázott – természetesen, amint azt fentebb is olvastuk, ezzel ő ítéletet evett és ivott magára, amint azt az alábbiakban is olvashatjuk; íme:

 

Ján. 13,2

… vacsora közben (…) az ördög belesugalta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,

 

Természetesen ennek már megvolt az előzménye – íme:

 

Mát. 26,14-16

Akkor a tizenkettő közül egy, a kit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, Monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harmincz ezüst pénzt. És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.

 

Olyannyira megvolt az előzménye, hogy egy másik Evangéliumban a fenti Ige így kezdődik, hogy…

 

Luk. 22,3

Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;

 

S gondold meg, ennek ellenére Jézus Úrvacsorázott vele. Most erre lehet, hogy azt kérdezed, hogy „de hát most akkor vállaljunk közösséget egy bűnössel?” Jogos a kérdés, hisz az alábbi ige a következőket írja, hogy…

 

1 Kor. 5,6-11

·         Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok.

 

Persze, itt a paráznaságon túl más bűnöket is emlegethetnénk, amint majd az alábbiakban fog is az Ige – de visszatérve…

 

·         De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek.

 

De nézd csak, itt egy általános közösségről beszél, hogy a bűnös észrevegye magát, és magába szállva megtérjen, nem az Úrvacsorai közösségről – ezt azért hangsúlyozom, mert az Úrvacsora nemcsak egy emlékezés, hanem egy erővételi csatorna is az Istentől; s ha a vétele előtt lehetőséget biztosítanak az embereknek az életük rendezésére, csodálatos változásokat is láthatunk – ezért nem a mi felelősségünk eldönteni, hogy valaki vehet-e Úrvacsorát, avagy sem; a te döntésed az, hogy biztosítasz-e életrendezési lehetőséget – ez a lehetőség Júdás számára is fennállt, hisz Jézus elmondta neki, hogy mi az ő bűne, így megtérhetett volna, hisz nem az volt az Ó-Szövetségben kijelentve, hogy ő fogja elárulni az Urat, hanem hogy valaki Őhozzá közelálló ember. Azaz, az árulás ténye volt kijelentve – az, hogy ki fogja ezt a szerepet betölteni személy szerint, ez bárki más is lehetett volna, aki ezt magára veszi. Ugyanez a helyzet az Utolsó Idős próféciákkal kapcsolatban is – sok prófécia nem azért fog beteljesedni, mivel azt Isten annyira nagyon akarja, hanem azért fog beteljesedni, mivel Isten általuk kijelentette a jövő eseményeit; e kettő pedig nem egy és ugyanaz – ugyanez a helyzet Júdással kapcsolatban is. Arról tehát, hogy Jézus csak az Úrvacsora után küldte el Júdást, az alábbiakban olvashatunk – íme:

 

Ján. 13,21-30

·         Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, a kit szeret vala Jézus. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, a kiről szól? Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? Felele Jézus: Az, a kinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán.

 

Magyarul, ítéletet evett és ivott magára – innentől kezdve a sorsa megpecsételődött, eljátszva az utolsó megtérési lehetőséget is; innentől kezdve már Jézus is hagyta, hogy Júdás teljességgel a maga választotta útra lépjen – íme:

 

·         Monda azért néki Jézus: A mit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, a mikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.

 

De nem csak fizikai éjszaka, hanem számára szellemi is – ez számunkra nagy figyelmeztetés, hogy ne kövessük a sorsát, megtagadva az Urat, hanem…

 

1 Thess. 5,6-9

Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,

 

 

ÁMEN ÉS folyt. köv.!

Szerző: Joe Rus | 2017. szeptember 2.